Anne az életéről innentől kezdve csak annak mesél, akinek szeretne. Viszont ez nem azt jelenti, hogy nincs egyéb mesélnivalója! Új projektbe kezdett, vár mindenkit szeretettel!
És itt is köszöni Aidennek ezt a rózsaszín, fantasztikus dizájnt, már csak ezért sem teszi elérhetetlenné ezt a blogot! Hogy sokan lássák, milyen széééép! :)
Remélem hamarosan találkozunk a másik helyen, kedves Olvasók! See you soon!
Ui.: ... és Anne direkt beszél magáról E/3-ban. ;)
Az a helyzet, hogy nincs helyzet. Mármint, kb. 6 dologról szeretnék bejegyzést írni, ehelyett a fürdőszoba és az ágyam között cirkálok. Betegség van. Nem részletezném, nem guszta.
Amúgyis, ha meggyógyulok fizikailag, utána az agyműködésemet kell rendbe hoznom. Tehát értékes zenei darabokra és youtube videókra lehet számítani tőlem a közeljövőben - maximum. Ha pedig tudok lopni valahonnan wireless netet, és az ágyból is tudok gépezni, akkor lehet, hogy kicsit többre is. Mindenesetre most ennyire futotta. Hajaj.
What is says about you: You are a joyful person. You appreciate beauty and craftsmanship. You're good at getting people to like you. You are patient and will keep trying to understand something until you've mastered it.
Nem, Ő nem az új Barátom. Dezső az én kincsem, a mindenem, életem első négylábú kisállata. Ha úgy vesszük, életem első lábakkal rendelkező kisállata. A nagyvárosi egyetemista lét magával hozta az az előnyt, hogy tulajdonképpen azt csinálok, amit akarok. Így az eddig tiltott gyümölcs, a kisállattartás megvalósíthatóvá vált, és Dezső immáron 5 hónapja lakik nálam. Dezső dzsungáriai törpehörcsög.
Dezső meg én jól megvagyunk. Minden nap játszunk. Kiveszem a ketrecéből, ő pedig rohangál a kezemen. Olyan aprócska, hogy a két tenyeremet szorosan összezárva bőven elfér köztük. Itt-ott kicsit szétnyitom az ujjaimat, és kidugja az orrocskáját. A bajsza csiklandozza a tenyeremet.
Imádja a szotyit, de mivel a sok olajos mag nem egészséges egy ilyen kicsi állatkának, ezért ritkán kap, jutalomfalatnak számít. A köles a másik nagy kedvence, órákat el tud lenni az apró kölesszemek szedegetésével és hámozásával. Dezső ketrecben lakik, és a ketrec rácsain akrobataügyességgel mászkál.
És imád mókuskrekezeni.
Ennek két fajtáját űzzük, van a klasszikus, nyikorgós mókuskerék, és van a hörcsöglabda. Ez utóbbi egy könnyű műanyagból készített nagy gömb, amibe be lehet rakni a hörit, rácsukni az "ajtót", és azzal rohangál a lakásban. Így biztos, hogy nem mászik be az apró helyekre, és mindig szem előtt marad.
Dezső állandóan mozog (ha más nem, akkor a nózija), ezért elég hosszú idő után rájöttem, hogy mivel képtelenség fényképezni, ezért őt videózni kell. Dezső ilyen fajta megörökítése következzen most.
Aki nem blogolt már egy éve, azokat levettem a linklistámról. Mindenkit továbbra is mérhetetlenül szeretek, csak úgy vettem, hogy az illetők már nem akarnak munkálkodni a blogszférában. Ettől úgysem lesznek kevesebbek. Sem maguknak, sem nekem. :)
Van itt ez a Bento-blog, ami többet indított el nálam, mint egy egyszerű nyálelválasztást. Valahogy maga az ötlet - hogy ízlésesen csomagolt ételt vigyünk magunkkal a munkába/iskolába, ezzel kis színt és mosolyt csalva a mindennapokba - olyan vonzó, hogy az ember akarva akaratlanul is ki akarja próbálni. Úgyhogy ki fogom. Megelőlegezve magamnak a sikert, vettem egy bento dobozt, és Raffy nem semmi kedvességgel készítette elő nekem a megrendelt csomagot. Épp ezért is jár neki ez a kis bejegyzés.
Először is szépen becsomagolta. Ahogy Ő mondta, tömény cukiság. :) Az oldalán cukorka mintás ragasztószalaggal volt összeerősítve, az sajnos nem látszódik a képen.
Aztán kibontottam, és bár nem egészen így nézett ki, mert ez már egy utólag összecsomagolt változat, de nagyjából el lehet képzelni:
Végül kibontva kiderült, hogy a doboz mellé kaptam sok ajándék apróságot,amiknek nagyon örültem, mert kész kis indulócsomag kerekedett ki belőlük. A kedvenceim az apró kis tároló tégelyek, amik a kép jobb felső sarkában vannak, és tényleg aprócskák. Szóval kawaii. ^^
Úgyhogy ha a napokban nem is, mert szép lassan, de biztosan hívnak a sípályák, de hazaérkezésem után biztosan felavatom a ma beszerzett cuccokat. Tudna bárki is ellenálni annak, hogy ne főzze meg azonnal az instant miso levest? :)
Csütörtökön döntöttem úgy, hogy ígéretemhez híven ellátogatok a Kávézóba, és nem jelentem be magam, legyen csak meglepetés. Hihetetlen tájékozódási képességeimmel oda is találtam, a képek alapján pedig könnyedén beazonosítottam. Egy most épülő lakópark aljában található, úgyhogy ha végül be is költöznek az egyelőre üres lakásokba, biztosan nagyobb lesz a forgalom, mint most.
A kávézóba lépve ami először megfogott, a kellemes meleg ééés a sütiillat. Nagyon finom sütiillat. :) A pult mögött Igor állt, így három percre abba a szórakoztató helyzetbe kerültem, hogy tudta nélkül vigyorogva analizáltam, hogyan csomagolja be az előttem lévő hölgynek a sütiket. Szerintem semmi kifogásolnivaló nem volt a csomagolásban, a nagy koncentráció azonban tükröződött az arcán, aranyos jelenet volt. :)
A bemutatkozás után még sok minden történt. Jót beszélgettünk, ettem dobostortát, ami ízlett, meg ittam teát, ami nagyon-nagyon finom volt, végül a jó hangulat végett valahogy egy Becherovka is elfogyott (nem egy üveg, csak egy feles :)).
Élőben még szebb a hely dizájnja, és bizony gyakran látogatnám, ha az én házam aljában lenne. :) Szívesen ajánlom mindenkinek, akiknek pedig közel esik, azoknak kötelező! Nagyon kedves vendéglátásban volt részem, így aztán - a viszonylag hosszabb utazás ellenére is - egészen biztosan visszakirándulok.
Ha az ember hajnalban melegszendvicset csinál magának, annak akár haszna is lehet. Például megtudhatja, hogy egy évben háromszor is van névnapja. Ez azért is jó, mert eddig úgy tudtam, hogy csak egy van, szóval most tökre örülök. Január 20. kérem Tímea napja (is), úgyhogy nagyon boldog névnapot nekem! Ajándékba pedig azt kérem, hogy legyen már február 7., és mehessek Olaszországba, mert azt hiszem sikerült örökölnöm a családi géncsomagból, hogy csak külföldön tudom kikapcsolni a hülyeségeken való értelmetlen agyalásomat. Nyugodalmas jóccakát! :)
Ma feladtam életem első 5 postcrossingos képeslapját.
Hogy mi az a Postcrossing? Egy világszintű játék, amelyben az emberek képeslapot küldenek random kiosztott címekre a világ bármely tájára, és cserébe képeslapokat kapnak más emberektől más helyekről. Nagy buli. :) A képeslapok egyéni kóddal vannak ellátva, amit rá kell írnod a lapra, és a címzett a kézhezvétel után ezt a kódot felviszi a személyes profiljába. Így tudhatod meg, hogy a leveled célba ért.
Ma képeslapot küldtem az USA-ba, Németországba, Ausztriába, Csehországba és Finnországba. Meglátjuk, mikor érkeznek meg. Izgulok. :)
Filmismereti kvízként is helytálló segítségre van szükségem. Olyan filmjeleneteket keresek, amiben eladó igyekszik értékesíteni portékáját, és ehhez viszonlyag sok beszédet is fűz. Az áru lehet bármilyen jellegű. Jó pár ilyenre szükségem lenne.
Példának okáért hozták fel már nekem a Macskajaj hűtőgépes-elsüllyedős jelenetét, nem tudom, ez mennyire helytálló, mert szégyenszemre nem ismerem. Ami az én fejemből pattant ki, az az Üvegtigris hotdog+hülye vevő jelenete.
De lehet ezeknél jobbakat is kitalálni. Mindenkinek előre is köszönöm szépen!
Hatalmas őrület van Amerikában, meg egyre inkább itthon is. Stephenie Meyer vámpíros-szerelmes sztoriját a Harry Potter-kötetekhez hasonlítják. Nos, ezen kijelentés késztetett arra, hogy írjak a könyvről. Mert én nem így gondolom. :)
A tények
1. Tény, hogy a film megnézése után rákerestem a neten, és
2. miután megtaláltam az első fejezet magyar fordítását, rögtön el is határoztam, hogy megrendelem a könyvet - de inkább angolul. ;)
3. Tény, hogy három nap alatt végeztem vele, az olvasásra fordított óraszám viszont csak fél napnyit tesz ki, és nem azért, mert a könyv rövid.
4. Tény, hogy tetszett, és már meg is rendeltem a másodikat (meg a harmadikat, meg a negyediket...)
5. Tény, hogy lementettem pár képet a gépre, újranéztem néhány jelenetet, és kitöltöttem a "Te melyik női karakter vagy az Alkonyatból?" tesztet a Facebookon.
Szóval tetszett! Mégsem érzem azt a hihetetlenül szuper kis bizsergést, amit a Harry Potter-kötetek olvasása után érzek. Én nem hasonlítanám Rowling művéhez ezt a könyvet. Stephanie Meyer is elég szerény ahhoz, hogy azt mondja: úgy érzi, a Harry Potter-jelenség nem megismételhető, és a Rowling és közte lévő hasonlóság fel sem ér a két rajongói tábor lelkesedése közti hasonlósághoz (Forrás: Wikipedia). A HP könyveket egyenként 5-6-szor már minimum olvastam, és mindig szívesen előveszem őket, ha van kis időm. A Twilightból a kedvenc részeimből szívesen szemezgetnék így olvasás után is, de szívesen kölcsönadom bárkinek, aki kéri, mert annyira nem ragaszkodom hozzá. Lehet, hogy ha még jobban benne lennék a tinédzserkorban, akkor bele lennék zúgva a gyönyörű vámpírba, Edward Cullenbe, de a HP-köteteknél kortól függetlenül is jelentkezhet a mániákus rajongás. Ebben tehát jobb. Ezen kívül érdekelne, hogy vajon hány fiúrajongója van a könyvnek...
Ami jó volt a könyvben, és ami nem
Nem tetszett:
- az egyes szám első személy. Tudom, hogy így sokkal jobban le lehet írni, mit érez a szereplő, de mivel angolul olvastam, az a sok "I" egy idő után már szúrta a szememet... Ráadásul az írónő minden mozdulatot részletesen kifejt... Részletesen részletesen.
- az, hogy olvasás közben megfordult a fejemben, hogy a két főszereplő szerelme túlzottan is a kémián alapul. Túl hangsúlyos szerepet kap Bella Edwardot vonzó illata, és viszont. A románcot afféle végzetes, Sors megírta vonzódásnak szánhatta az írónő, valahogy mégsem éreztem ennek súlyát. Persze később kiderülnek dolgok, amitől még erősebbnek tűnik kettejük lángolása, kiderül, hogy a háttértörténetek miatt másképp nem is ismerkedhettek volna meg, de ez nekem nem volt elég. Meg volt adva minden adat, hogy értsem, ezt itt a Sors rendelte el, csak nem jött le érzésre.
Tetszett:
- a szerelmesek közötti feszültség, amikor a kapcsolatuk alalkulóban van. A film is, meg a könyv is rendesen felkavarta a hormonháztartásomat, és egyes fejezetek után nyüszítve hívtam a páromat, hogy ugye siet haza hozzám?
- a vámpírok izgalmas világa, a szokásaik, a lenyűgöző kinézetük, mozgásuk, minden, ami egyéb vámpíros sztorikban is tetszik.
- az ötlet, hogy létezhetnek "jó" vámpírok is a világon.
- a sok érdekes és izgalmas mellékszereplő.
- hogy van folytatása. :D
- a film szuper zenéje! Nagyon jó számok vannak benne. Tudom, hogy ez nem a könyvhöz kapcsolódik, de muszáj volt megemlítenem.
Alapvetően mindenkinek szívesen ajánlom, akit nem taszít a romantika, mert kikapcsol, érdekes, szórakoztat. Mindezek ellenére úgy érzem, a Mrs Edward Cullen feliratú pólót nem nekem szánták. :)
Van úgy, hogy az ember nem szidja a BKV-t, hanem csak sír… vagy épp nevet, vérmérséklettől függően.
Ködös ötödikei reggelre ébredtem a minap (a fejemben legalábbis sűrű köd volt…), és ahogy minden hónapban megtörténik velem, most is megesett: rá kellett döbbennem, hogy a BKV-bérletem bizony előző nap lejárt.
A történethez hozzá kell tennem, hogy én életemben igen kevésszer blicceltem, ám nemrég rákényszerültünk. Ha otthonról megyek valahová, akkor a 4-6-osra a Wesselényi utcánál préselem fel magam, ahol általános jelleggel nem működnek a jegykiadó automaták. Mi viszont siettünk Édesapámmal, aki jegy nélkül szállt fel, és 6000 Ft-tal szegényebben szállt le, mert az ellenőrt nem hatotta meg, hogy lehetetlen volt jegyet venni. Naná, hogy nem.
Visszatérve erre az igencsak zsibbadt reggelre, miután már sikerült nagyjából kilátnom a fejemből, és belém hasított a felismerés, összeszedtem a villamosjegyre való aprót a fiókból, a fürdőszobából, a könyvespolcról, stb., aztán valahogy eljutottam a megállóig. Itt nyugtatnám meg mindazokat, akiben kétség merült fel: igen, felöltöztem előtte. Célomhoz érve csak úgy mellékesen rápillantottam a jegyautomatára, amely azonban – csoda! - jelezte, hogy készségesen várja a vásárlókat. Felbátorodtam hát, és elkezdtem potyogtatni a 270 Ft-nyi aprót. Aztán feltűnt a Combino a kanyarban… bedobtam az utolsó húszast is; szemem az automata alsó rekesze és a felém száguldó villamos között cikázott. A jármű megállt mögöttem, és én még mindig nem kaptam meg a jegyet. Felnéztem a kijelzőre, ahol a következő feliratot láttam: 250 Ft. Egy meghökkent nyögés után gyorsan újabb húszast kezdtem el keresni a pénztárcámban – még van időm, még fel tudok szállni! – ám ekkor az eddig bedobott teljes összeg leesett a visszaadó résbe. Úrikisasszonyok nem káromkodnak, de félős Úrikisasszonyok sajnos nem is szállnak fel jegy nélkül a két lépésnyire lévő villamosra… Az ajtók becsukódtak, és nagy egyetértésben elsárgállottak, én pedig lassan, komótosan újra elkezdtem bedobálni az aprót a pénznye automatába. Ismét sikeresen teljesítettem a bedobási műveletet, ismét vártam egy percet a jegyemre, majd ismét felemeltem tekintetem a kijelzőre.
250 Ft. Köhömm.
Újabb húszas keresése, újabb pofavágások részemről, és aztán igen! A gép életre kelt, határozottan nyomtatás hangját hallatta, és valami beleesett a kiadó résbe. Ez:
Kérem szépen, ez itt egy jegy, a bkv-s fémcsík határozottan erre enged következtetni! A másik felén az a légypiszok ott valószínűleg az érvényességet akarta jelezni…
Álltam az újdonsült jegyemmel, és szakadtam a röhögéstől. Potyogtak a könnyeim, mikor felszálltam a villamosra, ám az utazóközönség gyanakvó tekintete rögtön jólneveltségre (azaz fapofa vágására) intett. A "jegy" egyébként akkora, hogy PONT nem lehet beledugni a jegykezelőbe, mert akkor örökre ott is marad. A mellettem álló bundás-frizurás hölgy szemöldökét felvonva nézte igyekezetemet, hogy valahogy mégis érvényesítsem vérverejtékes munkám gyümölcsét, majd helyzetemet mentendő, megmutattam Neki, hogy ma ez jutott nekem. Utána kicsit megértőbb volt, bár hátrált pár lépést…
Azt a tanácsot kaptam, hogy mindig tartsam magamnál, mert ha bliccelnék, mutathatom az ellenőrnek, hogy van jegyem, csak nem lehet érvényesíteni!
Ma már egy csodajeggyel gazdagabb vagyok. A BKV sem járt rosszul, 270 helyett 310 forintot keresett rajtam. És még csak el sem késtem.
